Most már egészen biztos, hogy helyi idő szerint április 10-én, szombaton lesz a lemezbemutató esemény a Pótkulcsban. Emellett a lemezek gyártása folyik, szóval minden esély megvan arra, hogy az előzőleg említett időpontra el is készül és így minden cédé beteljesítheti a végzetét, miszerint valaki hazaviszi és homorúra hallgatja.
Tehát, ha nem tűnt volna fel, akkor most meghívtuk Önt és kedves rokonságát 2010.04.10-én este 9 órára a Pótkulcsba, az "Álmodni kéne" című lemezünk átadás/átvételére, de mivel ez még vagy négy hét múlva lesz, érdemes időnként elszörfölni a DT weblap Koncertlátogatóknak oldalára (is), mert mi van, ha a marketinggépezet még tovább feszíti a húrt?

Update: az már szintén fix, hogy találtunk szponzort, aminek többek között az a legnagyobb előnye, hogy a lemezbemutatón a drága hallgatóság free hazaviheti a lemezt, mert odaadjuk neki. Na, milyen? Én jó előre szóltam.

Azt találtam ki, hogy lazításképpen elmesélem, miszerint előkerült a hűtőszekrény egyik ritkán kihúzott fiókjából fél szatyor Hahota - később majd valahogy belekeverem a zenekart is - amit valszeg én tettem oda, midőn hazatértem arról az összejövetelről, melyet még Nixon elnök adott annak örömére, hogy az első ember a Holdra szállt. Úgyhogy mostanában elalvás előtt azzal múlatom az időt, hogy szellemi színvonalamnak megfelelő tartalmakat olvasgatok ezekből, mert nem akarom, hogy bedaráljon a siker, szóval megnyugtat, na. Nem húzom az időt, eddigre már mindenki felcsigázva várja a csattanót/elkapcsolt a konkurenciához, tehát az az érdekes, hogy önfeledt lapozgatás közben eléggé nagy gyakorisággal találok olyat, ahol aztán kibújik a szög a zsákból. Alant egy ilyen. Ja, és a következő DT est a Gödörben lesz, folyó hó 29-én, továbbá Balaton,  szóval mindenképpen tessenek jönni szórakozni.

Újabb élménybeszámolónak lehet Ön kisgazdája a következő néhány sorban, ti. nemrégen tértem haza a SzeptemberFesztről, ahol egyáltalán nem véletlenül voltam jelen, mivel a fent említett fesztivál évek óta hagyomány - most éppen a Népligetben volt/van - és legalább annyira szeretem, mint pl. a Nutellát, másrészről meg játszott a DT, akiben ha nem lennék tag, tutihogy a kedvenc zenekarom lenne, annyira jók a zenék és a szövegek. Emellett csinosak a fiúk és legtöbbször jó a szaguk, mert ügyesen megtanulták/alkalmazzák a közösségben pukizás egyszereggyét.
Kicsit eltértem az eredeti témától, ez az előnye, ha valakinek van adminloginja egy bloghoz például, mert azt ír bele, amit jónak lát, abban a boldog tudatban, hogy biztos kivált valamilyen indulatot az olvasókból. És ez jó. Hehehe.
Notehát, SzeptemberFeszt 2009, mosmáasztán télleg nem húzom az időt, kedves naplóm, képzeld, harmadik típusú találkozásban voltam én az egyik, aki találkozhatott, ami úgy történt, hogy utánunk jött a műsorban az Isolated nevű formáció, amely első olvasásra talán meghökkentő belvilággal bír. Az eleje Sziámi, a közepe Szakcsi, a vége meg a fél Európa Kiadó, nem a Jenős fele, a másik. És akkor most képzeljük el azt a szituációt, hogy az egyik orrlyukunkba felszippan ez az önmagában is izgalmasan pikáns tartalom, a másikba pedig mondjuk OMD kerül, mivel az (is) szerepelt a műsorukon.
Amennyiben az előző információkat sikerült feldolgozni és elképzelni, ahogy az egyveleg a behatolás után lecsapódik az Ön homloküregének elülső falán, akkor már csak az van hátra, amikor a lecuccolás során egy Fej - Hangmester Barna barátunk közvetítésével - megszólított minket, és na! Ez volt a 3TT, egyszer csak ott álltam és jobbra egy Szakcsi, balra egy Müller, és még sokan mások, akiktől perszehogy elnézést kérek, de az én meghatározó élményeim között sokat szerepelt a "Bétaville", a "Vigyetek el", "A rockandroll egy állat", a "Ki akarja nyírni a doktor", később az "Ez a fajta", "A félelem háza", a "Besúgók és provokátorok", stb, stb.  Nem ragozom, aki érti, érti, aki meg nem, az egyen még rágót.

A posztoló megvallja az őszintét: még soha nem járt semmilyen vegetáriánus összejövetelen, sőt általában nem jár gyanús társaságba, aminek történelmileg több oka is van/lehet és csak részben azért, mert éppen csak egy picit barátkozik könnyebben, mint Quasimodo vagy Nemo kapitány.
Szóval a probléma már ott elősejlik, hogy eleve be fogom bukni ezt a posztot, mivel pl. arról sincs fingomse', hogy vegetáriánus vagy vegetárius és lehet, hogy jelen pillanatban nem is érdekel. Na mindegy, ha a kedves olvasó még nem fáradt bele a mondanivaló kihámozásába, akkor menjünk is tovább, miszerint a DT meghívást kapott egy Vega Fesztre, Vértesszőlősre.
Ha fel teccettek ocsúdni a rémületből, akkor elmondanám, hogy egy Vega Feszten sincsenek azért akkora megpróbáltatások, mint amire az ember ilyen esetben lelkileg megpróbálja felkészíteni magát. Érdemes rádöbbenni, hogy jellemzően itt is emberek fordulnak elő, látszólag minden külsérelmi nyom nélkül és kihangsúlyoznám azon előnyüket - saját tapasztalat -, hogy nem is akarnak erőszakkal a körükbe zárni egy megfelelő pillanatban előhúzott, kizárólag növényi alapanyagokból készült rántotthússal.
Szóval egyszer csak ott találtuk magunkat egy sportpálya közepén, ahol még színpad is elő volt készítve, bár nem volt nagyobb, mint amire a dobcucc felfért, szerencsére a túlélés szempontjából fontosabb zenekarok ugye a dobos kíséretére jönnek létre, tehát mi sem gondoltuk, hogy ez gond lenne.
Most azt kéne írnom ide, hogy egyébként minden rendben ment és ez megint egy jó kis DT koncert volt. Nem volt az, de nemjó sem - ha értik amire gondolok - és főleg nem a növényevés miatt. Ilyenkor úgy szokták jellemezni a történéseket, hogy érdekes volt, az egésznek volt egy olyan picike furcsa fílingje, hogy itten valami furcsa dolog lappang a háttérben és nem azért, mert a csarnokban folyamatosan előadások mentek a mi-miért-jó/nemjó témakörökről és azért sem, mert a standokon is furcsa dolgokat lehetett kóstolni/venni.
És még csak azért sem, mert amikor úgy döntött a zenekari management, hogy akkor jó, mégiscsak elkezdünk zenélni, odajött egy nagyon kedves és csak éppenhogy furcsa néni, hogy akkor most Ő énekelhetne-e röviden egyházi dalokat a mikrofonba. Énekelhetett.
Sőt! Jutalmul megkaptuk a beígért tálcányi házi túrósrétesünket, köszönjük Zsoltitag anyukájának, úgyhogy végül is asszem átnevezem az eseményt: VegaFeszt és családi délután Drágám, tévedtemmel.
Lefordítom az elhangzottakat, hogy megértsem akkor is, ha bigott vegetáriánus volnék: előtte nem voltunk és utána sem lettünk növényevők kizárólagossággal, a kettő között meg minden rendben volt.

A leírásban figyelmeztetésképpen elrejtettük, hogy ez a blog érzéseket is fog tartalmazni, úgyhogy megengedhetem magamnak annak a mondását, hogy a Dörögdi Fesztivál fasza volt. Attól függetlenül, hogy mi csak egy kis darabját éreztük, ugye, mivel szombat késő este játszottunk a Lőke színpadon, rögtön a Nagyidai cigányok után.
Utóbbiról röviden, szintén szubjektíve: ez egy zenés színi előadás volt, melyet két jóufó prezentált, többnyire gitáron és hegedűn, egy szál villanykörte mellett a kúria udvarán, mivel áram csak egy dróton tudott jönni. Egyébként ez csak előnyére vált az amúgy is nagyon rendben lévő előadásnak, tovább erősítette azon idők színjátszásának érzetét, amikor a színészek és a nézők még nem voltak kordonnal és vizesárokkal elválasztva egymástól, kiegészítve mindezt azzal, hogy az egész előadás összes szereplője egyetlen ember volt. Talán nem hibázom el és ők voltak az Epopteia-társulás, Gál Tamás és Bodonyi András. Érdemes megjegyezni.
Utánuk jöttünk mi, megkaphattuk az egy szál villanydrótot, lett fény, meg minden. És szintén faszák voltunk, pedig én ritkán mondok ilyet, de tényleg. Kiemelkedően jó volt a hang, mert volt egy lelkes hangember (lásd alsó képen, jobbra és elmosódva), akinek volt ideje és kedve jót csinálni, - képzeljék csak, még az is lehet, hogy ingyen -, jó volt a közönség, mert azért jött hogy jól érezze magát, és sikerült is neki. Ezért utólag szintén mindenkinek hálásak vagyunk. Egyéb részletekbe most nem mennék bele - még spontán hastáncbetét is kialakult és közkívánatra kétszer játszottuk a Törököt -, akit érdekel a koncert, jutyubon kapirgáljon. Megyünk jövőre is.
Levezetésképpen érdemes megemlíteni például a kúriában helyben készített betyártál nevű étket és azt, hogy sajnos a koncert végére elfogyott az unimukk, de a zongorista már megint csókos volt, neki jutott az utolsó utáni bögrével. Ezt sem felejtjük el.
Hazafelé Missleetag sugallatára bementünk egy a zenekar jelenlévő 75%-ának 66%-a számára addig ismeretlen balatonészakiparti helyre, ami tulajdonképpen mintha csak egy strandból állna, persze nyilván nem, tehát akinek esetleg oda szól a címe a személyijében (ez de fura ezzel a sokféle jével) vagy a lakcímkártyáján, attól bocsesz. Tehát a hely neve: Sajkod. Annyit segítek, hogy Tihany mellé érdemes elképzelni.
Végül is Missleetag erős elhatározással megmutatta a családi ékszereket a vízi élőlényeknek, pedig addigra már pont félúton voltunk az este és a reggel között, enyhén szitáló augusztus-hajnali esőben. Majd  félálomban hazahúztunk, hogy kipakolhassuk a cuccokat, de ez már tényleg csak egy enyhén perverz záróelem.
Ja, és lazán kötődve az előzményekhez Androsztag hirtelen felindulásból befejezte a cigizést, állítása szerint végleg. Hm.

Jó, akkor fikázzuk a képeket! Szarok, de a lényeg lenyomata ott van, éééérted.
Nem egy Alfi, de telefonnal, sötétből lámpákba, ne ragozzuk.

Drága Emberek, életminőség-javító reklám következik,

miszerint mindenkinek figyelmébe ajánljuk, hogy holnap kezdődik a Dörögdi Fesztivál, nem találják ki: Taliándörögdön, méltó folytatásaként a Művészetek Völgye fantázianevű rendezvénynek, amely persze már nincsen és magán a néven is üldögél valaki, hogy lehetőleg másnak is rossz legyen. De sebaj, mert néhány lelkes ember összehozott egy elképesztően színes programot felölelő eseménysort, hihetetlen mennyiségű és tartalmú műsorral. Most jut eszembe, hogy például a Drágám, tévedtem is játszik, minden szempontból a legfaszább napon, augusztus 8-án, szombaton este a Lőke kúrián, amit átvesz a BBC, a WHO és a Cicavízió, úgyhogy később sokszor szomorúak lennének, ha kihagynák.

Szóval jöjjenek el mindenképpen, tíz napig tart a feszt, ha jól számoltam legalább húsz helyszínen, kábéra százas nagyságrendű eseménnyel, persze nem a mennyiség számít... és teccik látni, hogy nem volt hiábavaló eddig olvasni: a rendezvény végig ingyenes. Érdemes megnézni a teljes fesztiválműsort tartalmazó táblázatot (és persze egyéb kapcsolódó infókat, szálláslehetőségeket) a taliandorogd.hu/ oldalon. Nem akarom tovább presszionálni Önöket, de szerintem mindenki talál a személyiségéhez illeszkedő műsorszámot, reggeltől reggelig, inkluzíve sajtos-tejfölös lángos és barackpálinka, csak a szubjektív lényeget kiemelve.

Miután átfutották a táblázatot, zárógondolatként visszautalnék arra az érdekes tényre, hogy ezt az egész cuccot néhány lelkes ember hozta össze gyakorlatilag non-profit tekknikailag.

Mindenkit előre figyelmeztetek, hogy ez egy hirtelen felindulásból és picit furcsa nameg demagóg és netudmekk poszt lesz,  úgyhogy akként fogyasszák. És még igazán nem is kapott el a gépszíj.

Nem vagyok LGT fan, amellett, hogy elismerem a munkásságukat, volt ott jónéhány darab, amin/amitől bármikor szívesen befosok, de most télleg nem ez a lényeg. Eszembe jutott  viszont a poszt kapcsán, hogy ilyet szóltak: nem érdekel a politika, hogy mit hazudik mindig és éppen mi a baja (nem szó szerint... de jöhetnek az ilyenkor szokásos helyesbítő, lényeget értő okoskodások, mert a kommentekért bármit!). Első gondolatmenet vége.

 A másik lazán kötődő eszmefuttatás, hogy ezen kívül még azt szeretném közölni Veled, kedves Emberiség, hogyha én egyszer diktátor leszek, akkor soha többet nem lesz hétdecis pezsgő, mert aki egyliteresnél kisebb kiszerelést készít/árul, arról a parancsomra minimum lecsapnak ezt-azt. Aztán például minden olyan reklám-man or woman, aki nyíltan vagy bújtatva nem mond igazat (egyszerűbben fogalmazva, hazudik) szintén válogatás nélkül és ordenáré módon megkínzatik, plusz egyéb maximális közérdeklődésre számot tartó, nyilvános és elvárt mennyiségben perverz történések.

Emellett egyenlőre még várom az Önök további javaslatait az egyeduralkodásommal  kapcsolatban, amit persze később szűrni fogok, ráadásul a saját találmányomként fogom hirdetni és az eredeti ötletgazdákat rövid úton eltetetem láb alól. De ez ne zavarjon senkit, ily' módon általam bárki beépülhet a kollektív tudatba, nanáhogy.

Sincerely, your one and only Dictator,

please review the next events on your favourite DT site.

hogy hogyis megyen ez a zenélés cucc.

Van ugye a szex. Ugye? Azt hihetnők, hogy lerágott csont. És tényleg? Ön szerint? Én legtöbbször azzal bíztatom magamat, hogy a női magazinok kitartó pusztítása ellenére a teljes emberiségnek és egyéb fajoknak is maximálisan kielégítően működik a dolog. Viszont aki zenél, vagy bármit/valamit művészkedik, (szerencsés esetben) előbb vagy utóbb szintén rájön a párhuzamokra. Belső háttérinfó, hogy komolyan rámentem az adatgyűjtésre ezügyben, óriási szerencsére el vagyok látva igazi, classic csepürágókkal a környezetemben. Megpróbálnám ezt szerintem vicces példákon keresztül érzékeltetni, talán ez lesz az első poszt, amit nem csak én fogok elolvasni. És netán valaki reagál is rá, ezt majd persze meglátjuk, mivel én ugyanabban bízom, mint korunk iskolázott reklámszakembereinek 102.6 %-a, márminthogy pinával vagy pinára utaló magatartással bármit/mindent el lehet adni.

Egyenlőre maradjunk abban, hogy jómagam találok a zenélésben ilyen irányú perspektívákat, amennyiben fogalmazhatok ilyen bonyolultan/fellengzősen (ha modern, frekventált blogger lennék, hozzátenném, hogy "jelentsen ez bármit"). Szóval volt nekünk már jónéhány olyan koncertünk is, amiről pl. a coitus interruptus jut eszembe, ami persze nem feltétlenül pejoratív. Szóval mire bejött volna a csúcspont, véget kellett érjen a mutatvány, drasztikusan érkezett a durva befejezés - mint amikor hirtelen megérkezik az apuka/férj, kinek mi a fétis/mumus. És egyébként is az az általánosan elfogadott iskola, hogy a jó matekhoz legalább két különböző? nemű ember? szükséges, a DT viszont négy tagból áll. Például nem egyforma a sebességünk, na. Ráadásul mindenkinek más az elvárása/elképzelése/titkos, besemvallott vágya/stb., úgyhogy nem könnyű. Már látom, hogy egyszer majd mesélek erről is.

Mielőtt a kedves olvasó (és rajongó) elkezdi befonni a szemöldökét (esetleg fazonra nyírt fanszőrzetét) megjegyzem, hogy ez az egész faszság izé tartalmas infó csak azért jutott eszembe, mert voltunk pénteken egy helyen zenélni, egy igazi, dohos  pinceklubban, oszkárdíjjas szupporttal, amibe összesen 17 ember fért bele. És ázzek! nekem mégis jó volt, bár a többieknek, ha jól figyeltem meg, inkább volt ejaculatio praecox. Jut eszembe, lásd FOO az előző posztban...az egész zenekarnak.

ui. most látom, hogy azt ígértem, lesz vicces rész is itten. Önök most megint becsapva érezhetik magukat. Ilyenkor szokás ezt egy újabb átlátszó trükkel tetézni, miszerint:  folytatása következik...

Á, végül nem volt Derrick, mert sokat pöcsöltünk a beállással. Androsz tag mesélte ezt, mert nekem speciel belassult az idő, aszittem hogy milyen frappánsan megy a dolog, hehe. Pedig még tudományosan is rákészültünk, hogy csak na. Aztán meg játszottunk, és  persze mondhatnám, hogy ez volt életünk legjobb koncertje, de nem mondom. Rossz sem volt, az azért nem is tudott volna lenni, mégiscsak a FOO manapság az ország legbarátságosabb fesztje (remélem az illetékesek is olvassák eme rövid és burkolt nyalakodást, csákesz Lovi!). Azt a tanulságot - megint -  levonta a zenekari management, hogy a DT fesztivál jellegű műsorát érdemes lehet még tovább optimalizálni netántán fesztiválközönségre.

Viszont kijelenthetjük, hogy már üzembiztosan zenélünk kontroll nélkül, ezt most sem tudtuk megúszni, szerencsére ilyen tapasztalatokkal eddig is bőven el voltunk halmozva. Bár tulajdonképpen...úgy a só felétől már nem volt gond, onnantól nekem legalábbis csak a szólókiemelt-torzított gitár érkezett a kontroll-ládából (ez most hogyan három ell?) időnként, ami az első alkalommal a jobb fülemen keresztül kifújta az igen drága, nyugati tartóselemet a pacemakeremből, asztámán mindegy is volt. Amúgy meg egy szavunk sem lehet és köszi utólag is mindenkinek. Szokás szerint rövid fless után igazán profi levonulás következett, mert érkezett az isteni Üllői úti Fuck and Mr. Szántó faszi, akit már korai kamaszkorunk óta gecire bírunk, és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy jelezzem a kultura.hu szerzőjének (aki a mi olvasatunkban egyébként pozitív kritikát kanyarított egy végtelen, többszörösen összetett mondatban (thx!, küldtük a lét!), amiből e blogon is jó sok van, köszönhetően gyakori elektronikus szájmenésemnek), hogy minden fasza, de a Mennyi lány c. szám a Fakk szellemi tulajdona.

És eljött megint Alfi, alias Comandante Grande, remélhetőleg rövidesen a Tőle megszokott (és elvárt), egyszerűen csak kurvajó képeket bökhetünk ide fel. (Ez még nem olyanféle.)

Még kettő aluszunk és megint zenélni kell, most jön a FishingOnOrfű, már a második. Olvastam is a Zindexen, hogy aszongya a legbarátságosabb fesztivál. Amellett, hogy milyen túlciki marhaságok vannak a cikkben a szörnyvadászattal kapcsolatban, ebben télleg igaza van. Tehát, aki pénteken koraeste-késődélután arra jár, őszintén javaslom a PEN nagyszínpadot hattól (DT) és persze érdemes lesz tovább is maradni, mert utána meg Fuck lesz. Mi ezt a műsort hozzuk: 

Rövid beállás esetén lesz Derrick is. Péntek!

Kedves Emberek,

azon kívűl, hogy Önök természetesen nagyon kedvesek, ráadásul még poszt-wave szakértők is, lécci-lécci frissítsék a manager calculátoruk/PDAjuk/PIMjük, vagy ha az előzőekben felsoroltak közül egyikük sincsen és az előbbi furcsa szavakat sem értik, akkor (örüljenek, mert Önök azon ritka egyedek közé tartoznak, akik ezért jogosultak az evolúciós túlélésre) a hüttőjük ajtaján a DT koncertdátumokat tartalmazó részben a következő Gödrös eseményt, mert nem folyó év június 29-én, hanem július 6-án kerül megrendezésre. Okés?

Higyjék el, nekünk se' könnyű ez.

Mert még mindig előfordulhat, hogy valami érdekesre bukkan az ember, elkezd olvasni, ottragad, szóval veszélyes, na. Az történt, hogy keresgéltem az Internetten, hogy van-e beletáplálva olyan vocoder plugin/hardware, ami a DT-nek kellene például a Török barátom közepén az elszállós részébe, aztán egyszer csak ide estem le. Elárulom, hogy a Kraftwerk nevű bandába tömörült ufókról van szó, s bár a fiúk technopopban nyomultak (és nyomulnak!), ami a DT számára csak kevéssé fókusz, highly recommended megnézni a lapot, főleg a Setup és a Technology linkeket. Egyik cucc a sok közül például a különböző évtizedek KW-es stage-ei, és azon kívül, hogy látszik egyfajta tendencia a használt eszközök-szerszámok összeállításában, nagyon sok kütyühöz van link képpel, dobbal, nádihegedűvel.

Vigyázat, mert olvasni kell sokat, ottragadsz, meg minden.

Mélyen tisztelt publikum, drága közönségünk nekünk,

engedjék meg, hogy most először és terveim szerint utoljára tegyek ide crosslinket a DT official weblapra, ha ide böknek, nem bánják meg, mivel bármikor, ingyen elszörfölhetnek az elkövetkező koncertjeink helyét és idejét tartalmazó oldalra.

Bónusz trekk: ezt a képet tökre szeretem, ezért marha jó lenne, ha ezt Önök is elfogadnák magyarázatként. Viszont felidézve kommunikációs tréningeken szerzett emlékeimet, mindenkinek jobb lehet, ha engedelmükkel bevonom Önöket a következő játékba: hány DT tag hiányzik a képről, valójában pedig nem is és hol lehetnek, akik nincsenek ott?

Rövid de annál inkább semmitmondó posztot tervezek megosztani Önökkel.

Úgy tapasztalom, hogy még a nagymenő zenekarok marketing-menedzsmentje is úgy látja, hogy a blogolás manapság a must have, ha picit is körülnéz kend a neten, láthattya, hogyan küzdenek sokan az izgalmas/érdekes/miafasztrakjakide problémakörrel. Többféle megoldási kísérlettel szembesülhetünk.

De ezen a ponton írás közben rádöbbentem, hogy jobb, ha nem hozok példákat, mert a szemfüles, jólértesült és zenetudatos 18-49 közötti netizen még majd kurvára berágik és nem jön el a pénzét költeni DT koncertre ami eléggé szánalmas perspektíva. Szóval bár van szofisztikált véleményem erről is, befogom a pofám'.

Vagyis inkább Mocskos idők, ugye. Mondhatjuk, hogy a nosztalgiázás általában a vég kezdete, ettől függetlenül, képzeljétek kedves gyárekek, hogy volt van egy dal, ami így indul: "Helló baby, te nyomorult állat!". Akit irritál az előző két és fél sor, ne bökjön ide. A Drágám, tévedtem! deklaráltan sajátszám-fixált zenekar, de ha jók lesztek, ráveszem a csajokat, hogy lopjuk el ezt a számot (is).

Már többször elhatároztam, hogy írok egy mesét ami stílusában  comedy-noir/science fiction lesz, na és ebben az olvasó többek között megismerheti majd a Szervezőt, aki a pozitív hős, előre szólok. Und leider ebben a történetben is nyomasztó túlsúlyban lesznek a sötét oldal képviselői, de két oknál fogva nem árulhatok el többet, legalábbis egyenlőre. Első: a történet világában működő elképzelt zenekar továbbra is játszani akar. Második: az orvosaim nem javasolják a gyógyszeres kúra befejeztéig és igazuk lehet, mert még gyakran felsírok éjszakánként.

Ma van a munka ünnepe, ünnep=kényszeres semmittevés, csak a róker nem aluszik. Olyanokat tesz, amiket pl. egy ilyen fotóval lehet az utókor számára megőrizni.

Na, ilyen még nem volt. Ez a próbahelypara. Androsz tag kezdte belénkverni az ideget, mivel Ő helyi tipikus Érden, ahol az ojjektum maga is található. A napokban történt Vele, hogy nem kevésbé kedves ember(ek) széjjelkúrták a dájmond opelének a bal hátsó ablakszerkezetét, mercsak úgy fértek hozzá a vásárláskor az autó etecsmentjeként kapott nem igazán értékes, de pl. Sziámit kiválóan lejátszó cédémagnóhoz. Aztán meg a próbahelyünknek is helyet adó komplexumból az utóbbi hetekben elköltöztek az asztalosok meg a bútorosok is, akiknek a kellemes és megnyugtató technokolszagon kívül azért köszönhető volt egyfajta pszeudobiztonság-érzet is, ahogy egész nap elfűrészgépelgettek a közelünkben, ami mosmá ugye nincs meg. Emellett viszont nem költözött el a tiszteletreméltóan lelkes és nagyszámú érdeklődőt vonzó érdi Wing-Tsun kungfu Muay-thai thaibox (bízom benne, hogy jól írtam és nem rúgnak szájpadláson legközelebb) csapat a szomszéd balett-teremből, akiknek szintén nagyon sokat köszönhetünk, bár ez remélhetőleg kölcsönös. Szóval, ahogy a mostani (figyeled a harmadikat? művészfotó!) és az előző posztban szereplő képek is bizonyítják, a hely téllegtökjó és szeretjük is, mégiscsak lehetséges, hogy elpályázunk, ha találunk valami hasonlót, de a cuccunk szempontjából nyugodtabbanalvósat.

Kedves emberek, a rókerek továbbra is nekifutnak a felvételkészítésnek! Lásd előző demós poszt, ahol Androsz tag fejtegette a hangrögzítés nehézségeit. Aztán lett másik gitárja az említett énekolóművészrókernak (Yamahadzsibzon, megfostok, olyan szép és a hangja is nanáhogy, lásd alsó kép), kombó- és pickupcsere, vonalból-mikrofonból vergődés, súrbéta, stb. A helyzet azóta némiképp javult (?), most újra csak idő kérdése, hogy, de most, most igazán és tényleg, tutira.

S mint lejjebb látható, Androszróker és Missleeróker zenelejátszó-rögzítő szakmunkásnak maszkírozva teszi a dolgát, zsírvadiúj ideák mentén haladva, melyek ugyan hipertitkos-kópirájtosak, de tömörítve azért elmondhatom, hogy kábéra így: mankó-dobsávok-mankó_kukába-hangszerek-énekvokál-keverés. Ezért aztán Zsoltiróker, dobolóművész, éppen Berlinben, Frankfurtban, az egyetemen van, de mindjárt megérkezik. Tamáskeeróker pedig a fénygépet kezeli, természetesen ahhoz (is) kurvára ért.

Drága DT fanok, most már nem kell/lehet sokat aludni. Már lejöttek a gyártósorról azok a nyers diszkek, amikre ez a cucc kerülni fog.

Már régóta akartam szólni a DT hatodik tagjáról, (mert ugye a félreértések tisztázása végett az ötödik tag TT) aki a képen látható TurnéBusz 3.0. A múlt ködébe veszve feldereng Androsz tag Vanette Cargoja és Misslee tag Rönója, rájuk könnyes szemmel/csikorgó fogakkal emlékezünk... natehát, mostanában ez a szpész-zsír viszi a testünket és persze a ká-sok motyónkat, ahová csak kell. Van benne robotpilóta, úgyhogy eddig még mindig hazatalált a mindenféle koncerthelyszínekről a kormányossal meg a szakemberekkel a puttonyában. És ezentúl is.

A kép készültekor, a hónap eleje felé asszem éppen az Afterbe turnéztunk el Érdről a Blahára. Konklúzió: köszönjük szépen.

Mikor a Róker megmérettetés előtt lájkólázik, a Szomorú Zongorista ledagerrotipizálja lesből. Hetekkel később meg trombitálással gyanúsítja. Most leállsz egy ilyennek magyarázni a fényviszonyok és exponálási idő összefüggéseit a bemozdulás vonatkozásában? Dehogy... legyen inkább trombita.

Tegnap este a Gödörben kivételesen hamar és gyorsan ment a beállás. Gyanús. Minden betonbunkerben törvényszerű, hogy nem hallod a valakimásikat, kérsz belőle a lábad elé, de az elnyomja a valakiharmadikat, na akkor abból is kérsz egy kicsit és így tovább a totál káosz-kásáig. Fülmonitorra vágysz rögtön és bánod, hogy plüssdzsíájdzsót, rambóbarbit és modellvasútkatasztrófát kértél múlt karácsonyra (és azt se kaptad meg).

DT élő a Gödörben, ahol szívesen kezdtünk inkább, tekintettel a hétfőre és a másnapi dolgoznikellmenni-re ami a fél zenekart érintette. Utánunk a Gutenberg Halott nevű formáció részben a mi cuccunkon. Miszlivel megvártuk, nem bántuk meg. Visszatérve a beállásra, tartott az első "lábdob" instrukciótól a "Fasza? Fasza!" fináléig mintegy nyolc percig, és az egész performansz alatt olyan jól szólt bent, hogy csak na. Ha véletlen, akkor köszi, kedves Mindenek Felett Álló Kinek Neve Annyi Van Hogy Beszarsz! Ha pedig a helyi tekknika okolható érte, akkor tisztelet és hála a srácnak a Gödörben a mixernél. Erikáék szerint kint is korrekt volt és érthető, nem túl hangos de minőségi. (Mert megérdemeljük)

Az est fénypontja, hogy eljött még Cola is, aki már több mint egy éve nem dobol minálunk, arca kisimulva, jól nézett ki (holnap válik :). Miszlivel meg ródoltunk hajnali félkettőig vissza a próbaterembe, aminek olyan izomszaga meg sportértéke van, hogy alighanem kiadunk egy PocakosÖregRóker-Fitnessz DéVéDét a lépcsőn-basszusalap-fel és szaladj-le-a-lábcinállványér' gyakorlatokkal, közbe cigizzél sokat.

Az élet szép.

A.

Demo-t készíteni jó. 1általán, bármilyen felvételt készíteni jó, mert egyrészt pontot tesz egy zeneszám végtelen készítési folyamatának a végére, másrészt rájössz, hogy az egész úgy szar, ahogy van, ide egy bridzs kéne, az a szóló túl hosszú, valaki hónapok óta játszik H-t a C mellé, stb.

Szóval Demo-t készíteni nem is olyan jó. Tervezgetni egy jó kis demót, elképzelni a borítóját - na az a jó. Megcsinálni meg nehéz. Van, amit saját tekknikával lehet rögzíteni, de onnan kezdve nyögvenyelősen vagy egyszerre hangmérnök és muzsikus. Adott pillanatban inkább az előbbi lennél, de akkor mit rögzítesz és mit keversz? Jó, akkor leszel muzsikus, de hogy szólhat ez olyan fosul a felvételen? Bakker. Külső segítség kő. A Papp Ernővel valahogy szívesen kevergetném a Demo-t, bár nem ismerem személyesen. Talán a múltja miatt lesz pont Ő, akit felhívok hétfőn. Na, ezzel megvolnánk :). Probléma megoldva.

A.

A zenekar története 10 percben...

Történt egyszer, hogy José, a bolíviai munkanélküli ornitológus végtelen műgonddal vizsgálgatta cipőjének leválófélben lévő talpát egy elhagyatott vasutállomáson a perui határ közelében. Mondhatnánk, hogy a vonatot várta, de ezzel még saját magát sem áltatta: csak ült a gazzal sarjadzott peronon és az járt a fejében, hogy baromira szeretne egy másik cipőt. Lehet új is, ha muszáj. Á, inkább jobb lesz nem gondolni semmire. Ah. Hosszú órák után először nézett körül. Egy árva fa nem volt sehol, pedig a megszokás nagy úr. Komótosan felállt és odaballagott az állomásépület melletti rozsdás elektromos kapcsolószekrényhez. Magasfeszültség. Hülyeség. Ember nem járt erre legalább három éve. A ráncok kisimultak a szeme körül, miközben elengedte magát. Nincs már ebben szufla...
Tévedett. Még volt.

Ugyanebben a pillanatban Budapesten több tiszteletre méltó férfiút is elkezdte feszíteni az a sokéves felgyülemlett belső zenei és irodalmi nyomás, ami többnyire menthetetlenül zenekaralapításba kerget minden hasonló cipőben járó érző emberi lényt. Persze, a forgatókönyv unalmas és sablonos. "Tudsz te még gitározni?" -kérdi egy csütörtök éjszaka egyikük. "Hát. No és, Te zongorázni?" A kérdés és a válasz között fél doboz cigaretta és fejenként egy korsó sör telt el. "Ahhoz basszus is kell" -mondta a harmadik, szintén hosszú szünet után. A többiek felvont szemöldökkel és jelentőségteljesen ránéztek. Bólintott. A többiek is. "Meg dobos." -állapították meg bölcsen. "Ja. Menjünk lassan." Fizettek és kifelé egyikük megbotlott. "Lejött a cipőm talpa. Francba." Elindultak a metróállomás felé. A cipőtalp idétlenül klaffogott az éjszakai járdán. Abban a pillanatban észre sem vették, de megszületett a Drágám, Tévedtem! zenekar. Van reinkarnáció!

Legközelebb már négyen ültek ugyanott. Miszli, a basszusgitáros. Cola,a dobos. Tamás a zongorista, aki nem szintetizátoros. Hanem zongorista. Na. András a gitáros és énekes. Néha odaült közéjük Erika, a néhavokálos. Gyakran eljött még TT, a road. Született közben sok olyan dal, aminek mindannyian örültek. Naná, hiszen ez volt a cél. Ennek aztán külön örvendeztek. Ó, csupa boldogság az élet, tejszínhabos rózsaszín vaníliapuding! De oppsz! Cola egyszer csak nem ült ott, de az üres helyet hamarosan Zsolti foglalta el. Na, akkor néhány dolgot eldöntötték, másokra ráéreztek, van amit már tudtak és jó néhány dolgot ellestek a felhők között kergetőző istenektől. Minden klassz. Halleluja. Szépen fejlődnek, mert az újszülöttnek ez a dolga. Bringázni meg sohase tanulnak meg, de azért szeretik a kínai kaját…

A láma állítólag tud fütyülni, de most esze ágába sem jutott. Nehogy idegyűljenek a többiek! Birkaszemeivel szuggerálta a zsákmányt és már előre csorgott a nyála. Óvatosan, aprókat koppantott patáival a gazzal magasan sarjadzott peronon. Ösztönei azt üvöltötték belül, hogy szaladjon el, vágtasson, jó messzire. A kíváncsiság azonban csak rakta-rakta egymás után a reszkető patákat a kiszemelt csemege felé. Szinte már szájában érezte a fennséges ízt, az ízlelőbimbókon végigfutó magasfrekvenciás remegést. Nagyon finom lehet, bár nem kóstolta még. Lassan odaért. Félelmével mit sem törődve teljes pofával ráharapott. Pfuj! Felvetette a fejét és megpillantotta a távolban legelésző csordát. Boldogan rohant közéjük. A peronon meg nyálasan fonnyadozott tovább egy félig levált talpú elhagyott cipő...

Van a zenekarnak emailcíme, de gazdagon, basszus, és mindegyiket bátran publikálja mindegyikünk, bár senki nem nézi a mélboxokat soha. Jó, ez enyhe túlzás, de az állítás közelebb van az igazsághoz, mint nem. És mennyi dologgal lehet még így lenni, de erről ne itt essék szó.

Ott van pl Alfi levele, akit most rögtön lelepleznák: Comandante Grande művésznéven fotografál furcsa dolgokat, ennek értelmében minket is. Jön (nem lehet nem észrevenni, "Grande" ugyebár) szerényen és olyat fotóz hogy nemhiszed. Azután elküldi a linket egy Dt mélcímre és vár. Egyszer -hetekkel később persze- valakinek eszébe jut megnézni a leveleket és eldobja a zagyát. Eléggé nincs szilveszter mosmá, de azé megfogadtam, hogy  a ma esti próbán megfogadtatom a többiekkel, hogy a mélboxot megnézik. Tavaly október-novemberi fotók hamarosan. Ide meg érdemes elunatkozni megkultúrálódás céljából hirtelen: http://comandantegrande.com/

A.