A posztoló megvallja az őszintét: még soha nem járt semmilyen vegetáriánus összejövetelen, sőt általában nem jár gyanús társaságba, aminek történelmileg több oka is van/lehet és csak részben azért, mert éppen csak egy picit barátkozik könnyebben, mint Quasimodo vagy Nemo kapitány.
Szóval a probléma már ott elősejlik, hogy eleve be fogom bukni ezt a posztot, mivel pl. arról sincs fingomse', hogy vegetáriánus vagy vegetárius és lehet, hogy jelen pillanatban nem is érdekel. Na mindegy, ha a kedves olvasó még nem fáradt bele a mondanivaló kihámozásába, akkor menjünk is tovább, miszerint a DT meghívást kapott egy Vega Fesztre, Vértesszőlősre.
Ha fel teccettek ocsúdni a rémületből, akkor elmondanám, hogy egy Vega Feszten sincsenek azért akkora megpróbáltatások, mint amire az ember ilyen esetben lelkileg megpróbálja felkészíteni magát. Érdemes rádöbbenni, hogy jellemzően itt is emberek fordulnak elő, látszólag minden külsérelmi nyom nélkül és kihangsúlyoznám azon előnyüket - saját tapasztalat -, hogy nem is akarnak erőszakkal a körükbe zárni egy megfelelő pillanatban előhúzott, kizárólag növényi alapanyagokból készült rántotthússal.
Szóval egyszer csak ott találtuk magunkat egy sportpálya közepén, ahol még színpad is elő volt készítve, bár nem volt nagyobb, mint amire a dobcucc felfért, szerencsére a túlélés szempontjából fontosabb zenekarok ugye a dobos kíséretére jönnek létre, tehát mi sem gondoltuk, hogy ez gond lenne.
Most azt kéne írnom ide, hogy egyébként minden rendben ment és ez megint egy jó kis DT koncert volt. Nem volt az, de nemjó sem - ha értik amire gondolok - és főleg nem a növényevés miatt. Ilyenkor úgy szokták jellemezni a történéseket, hogy érdekes volt, az egésznek volt egy olyan picike furcsa fílingje, hogy itten valami furcsa dolog lappang a háttérben és nem azért, mert a csarnokban folyamatosan előadások mentek a mi-miért-jó/nemjó témakörökről és azért sem, mert a standokon is furcsa dolgokat lehetett kóstolni/venni.
És még csak azért sem, mert amikor úgy döntött a zenekari management, hogy akkor jó, mégiscsak elkezdünk zenélni, odajött egy nagyon kedves és csak éppenhogy furcsa néni, hogy akkor most Ő énekelhetne-e röviden egyházi dalokat a mikrofonba. Énekelhetett.
Sőt! Jutalmul megkaptuk a beígért tálcányi házi túrósrétesünket, köszönjük Zsoltitag anyukájának, úgyhogy végül is asszem átnevezem az eseményt: VegaFeszt és családi délután Drágám, tévedtemmel.
Lefordítom az elhangzottakat, hogy megértsem akkor is, ha bigott vegetáriánus volnék: előtte nem voltunk és utána sem lettünk növényevők kizárólagossággal, a kettő között meg minden rendben volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.