A leírásban figyelmeztetésképpen elrejtettük, hogy ez a blog érzéseket is fog tartalmazni, úgyhogy megengedhetem magamnak annak a mondását, hogy a Dörögdi Fesztivál fasza volt. Attól függetlenül, hogy mi csak egy kis darabját éreztük, ugye, mivel szombat késő este játszottunk a Lőke színpadon, rögtön a Nagyidai cigányok után.
Utóbbiról röviden, szintén szubjektíve: ez egy zenés színi előadás volt, melyet két jóufó prezentált, többnyire gitáron és hegedűn, egy szál villanykörte mellett a kúria udvarán, mivel áram csak egy dróton tudott jönni. Egyébként ez csak előnyére vált az amúgy is nagyon rendben lévő előadásnak, tovább erősítette azon idők színjátszásának érzetét, amikor a színészek és a nézők még nem voltak kordonnal és vizesárokkal elválasztva egymástól, kiegészítve mindezt azzal, hogy az egész előadás összes szereplője egyetlen ember volt. Talán nem hibázom el és ők voltak az Epopteia-társulás, Gál Tamás és Bodonyi András. Érdemes megjegyezni.
Utánuk jöttünk mi, megkaphattuk az egy szál villanydrótot, lett fény, meg minden. És szintén faszák voltunk, pedig én ritkán mondok ilyet, de tényleg. Kiemelkedően jó volt a hang, mert volt egy lelkes hangember (lásd alsó képen, jobbra és elmosódva), akinek volt ideje és kedve jót csinálni, - képzeljék csak, még az is lehet, hogy ingyen -, jó volt a közönség, mert azért jött hogy jól érezze magát, és sikerült is neki. Ezért utólag szintén mindenkinek hálásak vagyunk. Egyéb részletekbe most nem mennék bele - még spontán hastáncbetét is kialakult és közkívánatra kétszer játszottuk a Törököt -, akit érdekel a koncert, jutyubon kapirgáljon. Megyünk jövőre is.
Levezetésképpen érdemes megemlíteni például a kúriában helyben készített betyártál nevű étket és azt, hogy sajnos a koncert végére elfogyott az unimukk, de a zongorista már megint csókos volt, neki jutott az utolsó utáni bögrével. Ezt sem felejtjük el.
Hazafelé Missleetag sugallatára bementünk egy a zenekar jelenlévő 75%-ának 66%-a számára addig ismeretlen balatonészakiparti helyre, ami tulajdonképpen mintha csak egy strandból állna, persze nyilván nem, tehát akinek esetleg oda szól a címe a személyijében (ez de fura ezzel a sokféle jével) vagy a lakcímkártyáján, attól bocsesz. Tehát a hely neve: Sajkod. Annyit segítek, hogy Tihany mellé érdemes elképzelni.
Végül is Missleetag erős elhatározással megmutatta a családi ékszereket a vízi élőlényeknek, pedig addigra már pont félúton voltunk az este és a reggel között, enyhén szitáló augusztus-hajnali esőben. Majd  félálomban hazahúztunk, hogy kipakolhassuk a cuccokat, de ez már tényleg csak egy enyhén perverz záróelem.
Ja, és lazán kötődve az előzményekhez Androsztag hirtelen felindulásból befejezte a cigizést, állítása szerint végleg. Hm.

Jó, akkor fikázzuk a képeket! Szarok, de a lényeg lenyomata ott van, éééérted.
Nem egy Alfi, de telefonnal, sötétből lámpákba, ne ragozzuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.